PATAI TAMÁS

"Jó egy kicsit megnyugodni."

- Budapest volt a kiindulópont az életemben: itt születtem, itt nevelkedtem, az iskoláimat is itt végeztem. Az általános iskola után a szüleim unszolására egy építőipari szakközépiskolába jelentkeztem. Nem szerettem tanulni, mindig a gitározáson járt az eszem. Amikor leérettségiztem, három hetet dolgoztam a szakmában egy építőipari cégnél. Lóti-futi voltam, mindent csináltam, de mivel a főnökeim jó barátaimmá váltak, így majdhogynem szabadkezet kaptam. Természetesen amikor csak tehettem, zenéltem. Akkoriban Jimi Hendrix-et, Eric Claptont,a Creamet és Janis Joplint halgattam, bár ő nem volt gitárcentrikus, de a hangjával elvarázsolt. Az igazi varázslat azonban 12-13 éves koromban történt, amikor élőben láttam gitározni Tátrai Tibort. Egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy játszott, annyira elvarázsolt, hogy úgy éreztem, semmi más nem lehetek, csak gitáros. A másik áramütésszerű felismerés az Egy nehéz nap éjszakája című film láttán ért. A Beatles életéről szólt. Óriási hatással volt rám. És tudod, ebben az az érdekes, hogy a Republic-tagok közül Cipőnek és Zolinak is ez adta a kezdő lökést. Vagy legalábbis meghatározó volt az életükben.

- Hosszú volt az út a Republic-ig?
Olyan nagyon nem, de számos együttesben megfordultam. Volt iskolai zenekottam a Thália Színházban, ahol többnyire Mikó Istvánt kísértük, majd a Kormorán, a Moho Sapiens és a Beatrice következett. Megálltam egy pár állomáson, míg elérkeztem az utolsóhoz, a Republic-hoz.
- Mit jelent számodra a Republic?
- A zenét, ami az életem nagyon nagy részét teszi ki. Vagyis a Republic az életem jelentős része.
- Mennyire tudsz azonosulni Cipő érzelem- és gondolatvilágával?
- Maximálisan. Úgy érzem, én is hasonlóan mélyérzésű ember vagyok. Olykor könnyekig hatódom. Lehet, hogy nevetséges és egy férfitől gyengeség, de van, hogy sírok.
- Mikor sírtál utoljára?
- Nemrég. Örömömben. Nagyon érzékeny vagyok, sőt lehet, hogy túlságosan is, ezáltal mindent mélyen élek meg, fájdalmat, örömöt egyaránt.
- Ha bánat ér, társaságra vágysz, vagy inkább egyedül szeretsz lenni?
- Társaságra vágyom. Nem szeretek magamban őrlődni, mert rombolólag hat. Jó, ha ki tudom beszélni magamból. De egyébként nem jellemző, hogy bántások érnének. Nem vagyok haragtartó sem, de annyit elvárok a másiktól, hogy bocsánatot kérjen, ha megbánt.
- Gyakoriak a nézeteltérések a Republic-on belül?
- Nem, de van, hogy más-más véleményen vagyunk, ami szerintem egyáltalán nem baj, hiszen építő is lehet.
- Megfontolt vagy?
- Az idő előre haladtával egyre inkább. Régebben abszolút gondolkodás nélkül cselekedtem, Kos lévén fejjel mentem a falnak. Egyszerűen nem volt kérdés, hogy megvalósítsam-e azt, amit elterveztem. Nagyon sokszor a szívemre hallgattam, aminek többnyire csalódás lett a vége. Ma már másként állok a dolgokhoz, tanultam az esetekből, tapasztaltabb lettem. Nem vagyok annyira tettre kész, inkább százszor is meggondolom, hogy mit tegyek.
- Szeretsz elfilozofálgatni az élet miértjein?
- Ritkán, nem vagyok filozófikus alkat. Nyilván ha a szeretteimmel vagy velem történik valami, jobban elgondolkodtat, de nem bonyolódom bele.
- Optimista vagy pesszimista vagy?
- Nem vagyok kimondottan pesszimista, de azért az esetek többségében a rosszat hamarabb elhiszem. Tudod, ez is egy védekezés a csalódás ellen. Inkább gondolok rosszra, mintsem hogy beleéljem magam valamibe, ami aztán nem sikerül. Biztos kishitű is vagyok.
- Hiszel Istenben?
- Istenhívő vagyok, de nem járok templomba. Szerintem a hitet nem ott kell keresni, legalábbis én nem ott találtam meg. Emlékszem, amikor kis srác voltam, a nagypapám mindig elvitt magával a templomba. Én meg persze, hogy nem szerettem menni, mert nem értettem, hogy miért kell nekem odajárnom, amikor a többiek kint fociznak.
- Ha már a focinál tartunk, sportolsz valamit?
- Nem igazán jellemző rám a sportolás, de nemrég el kezdtem karatéra járni. Azt kell, hogy mondjam, jót tesz nekem és sajnálom, hogy nem ismerkedtem meg vele már hamarabb.
- Mit ad neked?
- Önbizalmat, és valahol nyugtatólag is hat.
- Mi az, ami még nyugalmat ad?
- A család, a horgászat és a csend. Szeretek otthon lenni, a ház körül tenni-venni, a gyerekekkel foglalkozni, társasozni vagy sakkozni. A hagyományos diavetítőt és Benedek Elek meséit is előnyben részesítem. De az igazság az, hogy én egy bulizós típus vagyok, szeretek hajnalig mulatozni, sörözgetni, de néha kell a pihenés. A horgászás maximálisan ki tud kapcsolni, van, hogy több napra is elmegyek csak úgy, egy szál hátizsákkal. Jó egy kicsit megnyugodni, kiszakadni a rohanó napok forgatagából.
- Te is azon horgászok közé tartozol, akik megkövetelik a csendet?
- Nem, dehogy. Sőt, néha kimondottan igénylem a társaságot.
- Úgy tűnik, hogy a Republic egy jól összeszokott kis társaság. Szerinted ez minek köszönhető?
- Talán annak, hogy kellőképpen megértjük és elfogadjuk egymást. Különbözőek vagyunk, de mégis megtaláljuk a közös hangot.
- Lehet, hogy ettől működik a Republic?
- Lehet. Valamint attól, hogy sokan szeretik.
- Miért szeretik?
- Ez egy nagy titok. Annyira misztikus, hogy nem lehet megmagyarázni. Nincs is értelme választ keresni rá. Egy biztos, ha bárki kiválna a zenekarból, a Republic meghalna.